Erzsébet nővér élete

A Szentlélekről nevezett Mária Erzsébet nővér

(1899-1957)

"Nem tartjuk őt semmivel többnek, mint az emberiség és kereszténység egy jó, érett termésének. Nem tartjuk őt csodálatosnak, érthetetlennek, rendkívülinek. Nem éri el rendi Anyjának, Nagy Szent Teréziának személyi adottságait, alkotóképességét és belső megéléseinek magasságát sem. De belső küzdelmeinek halmazában, becsületességében, hősiességében talán nem marad el mögötte. Jelentős történelmi fejlődést mutat a lelkiség lényegszemléletében, az aszkézis velejének, a személyi értékek rangsorolásának, az isteni szeretet magvának és az emberszeretetre áttett súlypontjának biztos látásában. Éles gondolkodással és könnyedén jut el a végső gyakorlati következtetések látására. És ha látta, akkor teljes következetességgel már el is fogadta, már programba is vette. Célkitűzéseiben maximalista. Csak a biztosan legtöbb tudja megragadni, hevíteni, arra képesíteni, hogy tegye rá egész életét a nagy célokra, bármely halált vállalva is értük..."

Hunya Dániel jezsuita atya Erzsébet nővérről

1899. január 4-én született Sopronban.

 A soproni Birnbauer család szereti a gyermekeket. A nagy ebédlőasztal körül sokasodnak a kislányok, kisfiúk. A teljes létszám kereken tíz: az asztalfőn az édesapa, másik végén az édesanya, két oldalt öt leány és három fiú.  (Püskely Mária)

1899. január 8-án keresztelték a Domonkos(akkor helyőrségi) templomban.
1904-ben a család Győrbe költözik.

"Még egészen kicsiny voltam, nemrég mentünk Győrbe lakni, ahol megépült a kis családi fészek, az első házunk. A gyerek máris sok volt, a fizetés kevés, sok a házra a törlesztés és... küszöbön a karácsony. Jó anyám sok mindenben tudott spórolni, de az mindig gondja volt, hogy a gyerekek fejlődéséhez szükséges táplálék meglegyen. Így minden volt otthon, ami a karácsonyi sütés-főzéshez kellett és mindent el is készített. Még egy karácsonyfa is akadt. csak kis ajándékokra nem volt pénze... Szól a csengő majd, megjön a Jézuska, berohannak a gyerekek, keresik a fa alatt a kis babát, csákót, lovacskát... Jaj, édes Istenem, mégsem ünnep örömszerzés nélkül az öröm és szeretet ünnepe. 

Hát ennek a kis történetnek a vége azért nagyon szép lett. Kora délután beállított egy inas és attól az úrtól, akinek a fiát apa akkor kezdte lovagolni tanítani, hozott ajándékba 100 koronát és 100 szivart. Még volt annyi idő, hogy édesanyánk bement a városba, megvette a kis apróságokat... Hányszor elmesélte jó anyánk, hogy pénz még sohasem okozott akkora örömet, és hogy milyen huncutkás öröm bujkált a lelkében, amikor apának átnyújtotta a szivaros dobozt, s az rábámult értetlenül: - De mami, mi jutott eszedbe?! Ilyen drága szivart!" (Erzsébet nővér visszaemlékezése)

1905-től az orsolyita nővérek iskolájában tanul.
1910. május 16-án bérmálkozik a győri székesegyházban.

"Egy napon kora tavaszi szürkületben értem haza az iskolából. Az egész házat üresen találtam. Jó szüleim és testvéreim a kertben élvezték a zsendülő friss tavaszt. Útban feléjük áthaladtam  a vadszőlő lugason, amikor egy kép vetődött elém: egy hosszú-hosszú, véget nem érő fasorban egy kisgyermek haladt egészen egyedül. Se közel, se távol nem volt emberi lélek, - és tudtam, hogy ez a gyermek én vagyok. Soha nem érzett félelem és zavar vett erőt rajtam. Most éreztem először, hogy én más vagyok, mint az egész világ, és hogy szerető szüleim és testvéreim körében is egyedül vagyok. Akkor tudtam meg, hogy minden lélek lényegében egyedül van mindig, és megéreztem, hogy egyedül leszek felelős életemért és az örökkévalóságomért is. Oly váratlanul, oly keményen és erősen markolta meg akkor szívemet a valóság kemény keze, hogy keserű könny öntötte el gyermekszememet. Igaz, hogy pár perc múlva már vígan hancúroztam én is a kibontott rózsafák között, de lehullott az első azok közül a magányos könnycseppek közül, melyeknek sorsáról már nem adunk számot senkinek." (Erzsébet nővér visszaemlékezése)

1913-ban beiratkozik a győri Állami Tanítónőképzőbe.
1917. június 6-án tanítói oklevelet kap. Első állomáshelye Bakonyszentiván.
1919-ben tovább tanul Budapesten, az Erzsébet Nőiskolán(Polgári Tanítóképző Főiskola)

1921. július 5-én kapja meg polgári iskolai tanári oklevelét nyelv- és történelemtudományból.
1921-1923: Szófia - nevelőnő a magyar nagykövet családjánál.
1925. június 26-án: tanítóképző intézeti tanári oklevél(Budapesti Egyetem)
1927. június 6-án: népiskolai hitoktatói oklevél (Ward Mária Kollégium)
1928: A győri Tanítóképző Intézet internátusában nevelő tanár.

1929. január 15-én belép a szombathelyi kármelita kolostorba.
1929. október 6-án beöltözik, s a Szentlélekről nevezett Mária Erzsébet nevet kapja.
1930. október 15-én: első fogadalma
1933. október 15-én: ünnepélyes örökfogadalma
1936. május 20-án az újonnan alapított pécsi kolostorba kerül.
1939. június 5-én megválasztják perjelnőnek, majd háromévenként újra választják.
         A szétszóratás alatt is ő a perjelnő.
1950. június 10-én az államhatósági szervek kiürítik a pécsi kolostort, és az egész közösséget Tiszaújfalura szállítják, ahol a bencés nővéreknél kapnak szállást.

1950. november 10-én szétoszlatják a közösséget. Erzsébet nővér Győrbe költözik a családjához.
1953. szeptember 24-től a győri kórház könyvtárosa lesz.
1955-ben beiratkozik a két és fél éves ápolónőképzőbe.
1957. január 20-án leteszi utolsó vizsgáját - szakképzett ápolónő lesz.

1957. január 29-én: megoperálják
1957. február 7-én második, nagy műtéte.
1957. február 17-én, vasárnap este, hosszú agónia után meghal.

Szent életutak a 70 éves pécsi Kármel történetéből