Marie-Elisabeth nővér élete
Published by Libertia Peregrinans under on 13:20Urunk színeváltozásáról nevezett Marie-Elisabeth nővér
(1948-1999)
1948. május 23-án született Rabat-Aquedalban, Marokkóban, lengyel származású szülők első gyermekeként.
"Gyakran beosont a templomba mezítláb, és odakuporodott a Szűzanya szobra mellé. Amikor megkérdeztük, mit csinál, azt felelte: imádkozom. Szeretett a fák ágain ülve olvasni, mert - mint mondta - így közelebb van az éghez..." Elisabeth nővér édesanyjának visszaemlékezése1956-1962: általános iskolába járt a marokkói Safiban.
1955 nyarán volt első áldozása Montrésorban, Franciaországban.
"Montésorban, első áldozásakor a szentmisén az egész család vele imádkozott. Akkor felajánlottam őt Istennek, s Ő várakozásomat felülmúlóan elfogadta felajánlásomat" Elisabeth nővér édesanyjának visszaemlékezése1960. június 12-én bérmálkozott Safiban, Marokkóban.
1962-1966: középiskolai tanulmányok Marmoutier-ban.
"Elisabeth mindig kitűnő tanuló volt, a humán tárgyakban különösen remekelt, sorra elnyerte az első díjakat. Minden érdekelte: szeretett ismerkedni, látogatóba menni, utazni, enni, egyszóval: élni!" Elisabeth nővér édesanyjának visszaemlékezése1966-1970: A nancy-i egyetem bölcsészkarán tanult francia-angol szakon.
1970-1971: a Sacré-Coeur nővérek metz-i középiskolájában tanított.
"Ami kirajzolódik ennek a fiatal egyetemista lánynak a leveleiben, azt talán élete folytatása megerősítette. Elisabeth a mindennapjairól beszélt, egyszerű dolgokról, a családjáról, de mindarról is, ami szenvedélyesen érdekelte. Természetesen beszámolt a munkájáról is, de látszik, hogy nem ebben állt életének lényege. 'A munka nem tölti be az embert. Engem még kevésbé, mint másokat.' Annyi minden más érdekelte! Minden! Meg akarta ismerni a csillagokat, a fák nevét, írt olvasmányairól, a moziról, a festészetről és főleg a zenéről." A gyermekkori barátnő Marie-Véronique visszaemlékezése
1971. október 3-án belépett a Metz melletti Plappeville kármelita kolostorába.
1972. október 18-án volt beöltözése.
"Semmi "idilli" nincs ebben a kezdetben, melyet bár a bizalom és a tiszta szeretet erőterében él meg, mégis a lélek sötét éjszakája borul rá." A gyermekkori barátnő Marie-Véronique visszaemlékezése
1974. december 8-án tette le első fogadalmát.
1979. december 8-án volt ünnepélyes örök fogadalma.
1984-1986: A metz-i egyetem valláspedagógia szakának levelező tagozatán tanult. Kitűnő eredménnyel végzett.
1989-ben megbízták a novíciátus vezetésével.
1992. október 15-én a metz-i püspök Magyarországra küldte misszióba, hogy segítsen a pécsi Kármel úraindításában.
"Elisabeth nővéren meglátszódott, hogy nagyon erős benső hívást érez, hogy odaadja az életét a magyarországi Kármelért. Családi hátteréből adódóan több nyelven beszélt; szülei Marokkóba, majd Luxemburgba emigrált lengyelek voltak. De magyarul nem tudott, és nem is ismert senkit abban az országban, ahova menni szándékozott, és ahol 40 év után most indult újra a szerzetesélet néhány idős nővérrel, egy olyan kolostorban, amelynek még csak egy részét kapták vissza. Elisabeth nővér mindezt feltétel nélkül, emberi biztosítékok nélkül vállalta, egyedül Isten szavára hagyatkozva. Kevés tapasztalata volt a képzés terén, az egészsége bizonytalan: a lassan haladó izomsorvadás miatt bizonyára volt benne némi aggodalom, hogy az évek során egyre inkább másokra lesz utalva. Sokat imádkozott azért, hogy felismerje és kövesse Isten akaratát. Megvalósultak benne a zsoltár szavai: "Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben" (Zsolt 137,3). Isten művéről volt szó, amint ez beigazolódott a következő évek eseményein keresztül, nagyon szegényes emberi eszközökkel." Claude nővér1992. október 19-én érkezett Magyarországra.
"Családunknak volt magyar felmenője, ezért kapta az Elisabeth nevet. Védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet. Később többször említette édesanyánknak, hogy Magyarország iránti vonzalma bizonyára innen származik." Elisabeth nővér Cécile húgának emlékei1992-1994-ig újoncmesternő és liturgia-felelős.
"Az imákon Elisabeth nővér egy különleges pengetős hangszeren játszott és gyönyörű csengő hangján énekelt. Mindig mosolygós és vidám volt. Ez eltért a komor szerzetesekről alkotott elképzelésemtől. Különösen mélynek láttam kapcsolatát az Oltáriszentséggel. Szívbeli örömöt láttam rajta áldozás után. Ott vált bennem bizonyossággá: Elisabeth nővér éli az evangéliumot!" Dr. Lovas Györgyi tanúságtétele1994. június 28-án váratlanul meghalt Terezita nővér perjelnő.
1994. júliusában Elisabeth nővért kinevezték perjelnőnek.
"Nem volt gyakorlata az elöljárói szolgálatban, de biztos ítélőképessége és valamiféle természetes tekintélye volt, amely finomságából, egyszerűségéből és lendületességéből adódott. Sodró egyéniség volt! És főként: Isten kegyelmére számított! Néhány évvel később írta nekem: 'Nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem egyedül Isten, aki a növekedést adja (1Kor 3,7) - ez a béke forrása, nem?' " Claude nővér1997-ben megújították perjelnői megbízását.
1998. február 20-án tudta meg, hogy rákos.
"Elisabeth nővérnél azt láttam, hogy a szeretete nem roppant össze ebben a próbatételben. Nem tört meg. S kerestem ennek a titkát. Az ő titka talán annyi volt, hogy tényleg szerette az Istent. De úgy egészen. Olyan teljesen átadottan. Örökre átadottan. Nem csak kölcsönbe adta magát, és nem is akarta visszavenni magát, amikor valami fájdalmasan érintette, vagy érthetetlen volt a számára. Bízott Benne. Ugyanakkor azt is elhitte, hogy az Isten is szereti őt. (...) Talán Elisabeth nővér öröme ebből a kettős szeretetből forrásozott." Mirjam nővér
1999. április 18-án átlépett az Atyai Házba.
"Krisztus üres sírja arra tanít bennünket, hogy az élet erősebb a halálnál. Ebben az üres sírban a halál mindörökre elvesztette meghatározó jellegét. Azok, akik a sírjához közelednek, fölfedezik, hogy egyszer majd az ő sírjuk is üres lesz." Marie-Elisabeth nővér
