2. A. Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk imádkozni?

Amíg éreznek valamit, amíg valami megragadja őket, addig jó. De amint az érzés elmúlik, vége. Ilyenkor segíteni kell őket ennek az átmenetnek a megélésében például azzal a hasonlattal, hogy a házaspárok életében is megvan az ideje a nagy szenvedélyeknek, a jegyességnek, a kezdeti lángolásnak, és azután az egymás melletti hűséges kitartás következik. Meg kell nekik tanítani, hogyan kezeljék az imádság idejét. Ezért jó, ha nem javaslunk túl hosszú imaidőt a fiataloknak, de túl rövidet sem. Nem szabad odáig jutni, hogy a fiatal megundorodjon az imától. Keresztes Szent János a természet szépségei közé vitte a novíciusokat. Avilai Szent Teréz pedig azt mondta, ha az embernek nagyon fáj a feje, jobb lefeküdni, mint imádkozni. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a fiatalok megérezzék, hogyan tudnak hűségesek lenni, hogyan tudnak kitartani az imára szánt időben. Ennek érdekében javasolhatunk a fiataloknak néhány apró, konkrét dolgot: például azoknak, akik még nem kötelezték el magukat a szerzetesi életre, az Úrral való találkozás idejének kitűzését, a rendszeres találkozást Vele, még ha csak rövid időre is. Olyan időpontot, illetve időtartamot válasszanak, amit valóban meg is tudnak tartani, és amit alkalomadtán meghosszabbíthatnak, de ebben érezzék magukat teljesen szabadnak. Arra is jó felhívni a fiatalok figyelmét, hogy keressenek megfelelő helyet, ahol nyugodtan imádkozhatnak, mert mindegyiküknek megvan a maga sajátos érzésvilága, és olyan helyet kell találniuk, ahol jól érzik magukat, egy imasarkot, amit ízlésük szerint berendezhetnek, vagy akár egy kedves templomot. Jó, ha a fiatallal együtt átgondoljuk, hogy milyen testhelyzetek vezetik rá az imára.  Az is segíthet egyes fiataloknak - akár a noviciátus alatt, akár előtte -, ha egy ideig velük imádkozunk. Nem feltétlenül kell ennek sokáig tartania, és a fiatal úgyis tudja, hogy csak átmenetileg van így, de ez megkönnyítheti számukra, hogy túljussanak egy bizonyos szakaszon. Azt hiszem, alapvető jelentőségű a fiataloknak, hogy legyen kísérőjük az imádság útján. A fiatal tudja, hogy a saját útján kell járnia, de szüksége van valakire, aki segít rálépni erre az útra és megmaradni rajta, amíg ő maga meg nem találja saját ritmusát. Más segédeszközök is vannak, amelyek jók lehetnek bizonyos típusok számára. Lehet például ima-füzetet tartani, feljegyezni bele néhány sort és később megbeszélni a lelki vezetővel. Vagy felírhatja a fiatal azokat a mondatokat, amelyekre felfigyelt, amelyek megérintették és amelyekről beszélni szeretne. Felírhat egy-egy imádságot vagy küzdelmet, amelyen keresztülment. 

"Minél kivetkőzöttebb, mélyebben alázatos a lélek, annál inkább alkalmassá válik a magasságokra. Emelkedése amelyre képessé válik, olyan mértékű lesz, amennyire leszáll gyökereihez, legmélyének mélységébe."

Folignói Boldog Angéla (1248-1309)