Szenvedésünkre Isten ránk vonatkozó tervén belül kerül sor. Ha szeretettel elfogadjuk, lelkünk egységbe kerül Isten akaratával, s egy lesz azzal, akinek az akarata azonos a létével.
Miért hív minket Isten olyan gyakran erre az útra, ahol nagyobb bizonyossággal találkozunk vele, mint bárhol másutt? Mert irántunk táplált különleges szeretetének adja jelét ezzel. Megvannak a magunk "találkahelyei" Istennel. Legyen hát hálás értük, és őrizze meg őket hűségesen! Hűségünk nem biztosítéka annak, hogy nem fogunk szenvedni. Egyik legnagyobb tévedésünk az az elképzelés, hogy rosszul szenvedünk, ha nehezünkre esik a szenvedés.
A szenvedés márpedig mindig szenvedés marad - olyan állapot, amely erőszakot tesz a természetünkön. Ezen még Isten sem tud változtatni. "Magadnak teremtettél minket..." A boldogságunk is őbenne rejlik hát.  A szenvedés ellentétes mind Istentől való teremtettségünkkel, mind Isten felé tartó törekvésünkkel.
Jézus szenvedett mivelünk és miértünk, s ezzel a szenvedésben rejlő ellentétet átalakította magává az Isten felé tartó mozgássá. A szenvedés Istenhez vezető úttá alakult, de (filozófiai fogalommal élve) csak per accidens, csak járulékosan. Lényegét tekintve és önmagában véve a szenvedés továbbra is ellentétes és ellenséges tényező. Meg kell vívnunk vele a harcunkat, fölébe kell kerekednünk, s elviselve a kínját nagyobbnak kell bizonyulnunk nála, mert csak így lesz belőle eszköz és szolga.
Viselje el hát továbbra is bátran a szenvedést, használja olyan eszközként, amellyel még teljesebben be tudja fogadni az isteni életet! És változatlanul szeretettel tekintsen Istenre, amikor a szenvedés óráit bocsátja magára, melyek oly fontosak spirituális növekedésünk szempontjából: amikor megtört szívünk aligha tud tenni mást, mint hogy kimondja: fiat, legyen meg a te akaratod!

Megszólal a csend
Egy karthauzi szerzetes a hit útjáról

A boldogság, amire a Szűzanya tanít minket, a szemlélődés gyümölcse, a csend magatartása és az Ige hallgatásáé, titokzatos jelenlétére való érzékenység, hálaadás Istennek azért, amit velünk tesz, és ének. Az életünkben kell, hogy legyen valami költői, egy költemény kell, hogy legyen, amelyet Isten ír a szívünkbe, hogy azt mindenki olvashassa, aki Istenre, az ő szépségére és békéjére szomjazik. Mária énekelt, Mária rejtetten, csendesen élt megőrizvén a szavakat a szívében, és el-elgondolkodott rajtuk; Mária ott állt a kereszt alatt a hit éjszakájában, amely úgy tűnt, elhallgattat minden éneket. És ennek ellenére életének minden pillanatában megőrizte lelkében az éneket, mert Ő egészen átalakult Isten tökéletes költeményévé.

Christina Kaufmann OCD

Foglalkoztat ez a gondolat: jobban belefigyelni lelkembe, imádkozni, s az imádságos csendből kiérezni Isten örök akaratát. Érzem, hogy többet, sokkal többet kell imádkoznom, mert nagyon is emberi okosság alapján cselekszem. Istenem, érzem és tudom, hogy Te nem így akarod, nem így szereted. Csendre, az ima csendjére van szükségem, hogy megismerjem szent tetszésedet.
Nem érlek el, édes Szűzanyám, mégis Veled megyek, mert jóságosan magaddal emelsz. Vígy magaddal az Atya trónja elé, és vígy el a szenvedő emberszívek kis kunyhóiba Krisztus imájának titkos útjain, hogy legyek igazi imádkozó és legyek a szenvedők segítője. Ami ehhez kell, Tőled megtanulhatom. Nincs, aki Nálad jobban megértette, hogy egy Atyának vagyunk gyermekei, egyenlők és egymás közt testvérek, akik között elsőszülött a Te szent Fiad.

 Erzsébet nővér

Tisztaszívűek

Orante alak Róma katakombáiból