Az egyház a Krisztussal való kapcsolatában, tanításában, kegyelemeszközeiben, az a szépséges, örökifjú, folt és ráncnélküli istenjegyes, akit az Ő vére árán szerzett, és örök isteni, szent szerelemmel szeret. De ez az egyház emberi megjelenésében, úgy, amint látjuk, igen hasonlít a rablók kezébe jutott evangéliumi emberhez, aki az ördög rabló kezébe került, és ezer fekélyes, gennyes sebből vérzik. Ezek a sebek főképp az egyháziak gazdagság- és tiszteletvágyai által ejtett, könnyen végzetes, szinte érthetetlen, rendkívül visszataszító sebek. És kiáltó sebek. Az irgalmas szamaritánus után epedő sebek.
De nem lehet itt irgalmas szamaritánus más, csak a szegény Krisztus szegény apostolai. A szegény papok és szegény szerzetesek.
Főképp a szegény szerzetesek. Nekik kell a vallás élcsapatának lenniük. Mindenben a legnehezebbre kell vállalkozniuk, minden életveszélyes helyzetben ott lenniök, az éjjelt nappallá tevő, önzetlen, önfeledt, önfelemésztő munkában. Mint az igazi élmunkáshoz illik. 

Erzsébet nővér

Avilai Szent Teréz cellája 

A világ nagy bajának egyetlen orvossága és orvoslója a szent szegénység. Szegény papság, szegény szerzetesség, sőt kellene lennie szegénységet felkaroló világi apostoloknak is.
Szegények mindig lesznek veletek. Hát már ezen úgysem változtathatunk. De: Keressétek először az Isten országát, a többi mind hozzáadatik nektek. Igaz ez? Úgy tapasztalom, igaz... Hogy Isten nem adja meg az emberiségnek egészen a megélhetést, gondolom, büntetésből van, mert nem keressük először Isten országát. És milyen a Gondviselésbe vetett hitünk? Azt hiszem, a kételkedés ebben egyértelmű a bűnnel a szent szegénységet illetőleg. Az igazi kereszténynek igazán kell bíznia Isten atyai jóságában, mert különben nem jár az evangélium útján. Nagy hiba  a szegénységet illetőleg, ha nem bízunk egészen a Gondviselésben. Ha pedig bízunk, Isten, az Atya, biztosan nem hagy el. Csak mi nem merjük ezt kipróbálni. Nem úgy, mint az első, mély és igaz hitű keresztények. Nem hiszem, hogy azoknak akkora gondjuk volt a megélhetésre.

Erzsébet nővér

Róma katakombái 

Annak a nagy nyomorúságnak az oka, amelyben ma vagyunk, a szemek kívánsága. A világ végzetes nagy betegségére orvosság csak egy van: az evangéliumi szegénység. - Úgy vélem, erre a világiaknak is nagyobb súlyt kell helyezni, azaz erre kellene a legnagyobb súlyt helyeznie mindenkinek, aki kereszténynek vallja magát. Ha valaki Krisztus híve, kövesse Őt, akinek a földre szállva a legnagyobb mondanivalója a szegénység szeretete volt. Betlehem észállító szegénységétől a felfeszíttetés mezítelenségéig szakadatlan láncolata a legnagyobb szegénység jelenségeinek.
De a világiak, még az egyházi személyek is, a szent szegénység gyakorlását átruházták szinte teljesen a szerzetesekre. Mily végzetes tévedés! És mily mérhetetlenül tragikus, hogy mi, szerzetesek, nem voltunk, mint kellett volna szükségképpen lennünk, az evangéliumi szegénység élcsapata!

Erzsébet nővér

Chartreuse du Précieux Sang