"A bennünk lévő életerő, a tisztaság, jóság iránti vágy, ha nem találja a végtelenbe torkolló medrét, akkor parttalanul szétfolyik, fájdalmat, céltalan pusztulást okoz. A bűnbánat lényege, hogy rátalálok önmagam medrére, és a bűn gátjait áttépve nyugodtan, szabadon hömpölyögve elindulok a végtelen tenger felé, nagy hajókat hordozva hátamon, kenyeret adó malmokat hajtva. Szívemből életadó forrás fakad, s létem kis patakja a szorgalmas napjaimtól duzzadva, békésen Isten irgalmasságának tengere felé folyik. 

A bűnbánat a legrövidebb út, szent ajándék, hogy fel tudjak állni, és el tudjam érni a célomat. Nem az a lényeges, hogy sokat foglalkozzam a bűnnel, hanem az, hogy visszatérjek arra az útra, amely a végtelen szeretet felé visz.Elsősorban nem a múlt elemzése a fontos(persze jó, ha az ember tudja, hogy hol tévedt el, hol hibázott, mennyi időt és energiát vesztegetett el emiatt), a bűnbánat lényege az, hogy felkelek, és Atyámhoz megyek, aki magához ölel. Elmondom, hogy sokat vétettem, nem vagyok méltó, hogy fiának nevezzen, de én alázatosságom tudatában szeretettel kérem, hogy állítsuk helyre azt a szent kapcsolatot, ami számomra életet jelent. 

Ilyen értelemben a szentgyónás tudatos döntés: kijelentem az élő Isten előtt, hogy amit bűnben tettem, azt zsákutcának érzem,nem akarok a sötétben járkálni többé, Isten segítségével elindulok a fény felé."

"A gonosz szeretne kiütni, padlóra küldeni, letéríteni Isten adta szent célunkról. 

Természetes, hogy rendszeresen lemosakodunk, lezuhanyozunk, de nem a tisztálkodás az életcél. Az életünket nem arra kaptuk, hogy reggeltől estig a tükör előtt pattanásainkkal bíbelődjünk, hanem arra, hogy szeressünk, alkossunk, teremtsünk, hogy éljük az életünket. Ilyen értelemben persze meg kell néznünk egy-egy munkánk gyümölcsét, következményeit, és a pelyvát a bűnbánat szelében el kell távolítanunk az érett, ép, egészséges búzaszemek közül, de tudnunk kell, hogy életünk munkáját nem abból fogják megítélni, hogy hány könnycseppet ejtettünk a hibáink miatt, hanem hány ép, egészséges búzaszemet tudtunk teremni." 

Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. Ó, csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság! Ó, fölséges alázatosság! Ó, alázatos fölség, hogy a világegyetem Ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér színe alá rejtezik. Lássátok meg testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket előtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa. Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek. 

Jardek

Ahol szeretet és bölcsesség van,

ott nincs félelem, sem tudatlanság.

Ahol türelem és alázatosság van,

ott nincs sem harag, sem felindulás.

Ahol vigasság és szegénység van,

ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság.

Ahol nyugalom és elmélkedés van,

ott nincs sem aggályoskodás, sem szertelenkedés.

Ahol az Úr félelme őrzi a kaput,

ott nincs helye az ellenségnek a betörésre.

Ahol irgalom és tapintat van,

ott nincs sem pazarlás, sem keményszívűség.

2. A. Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk imádkozni?

Az ima anyagát és táplálékát megkaptuk Istentől: ez az Ő Szava, az evangélium, a Szentírás. Itt is segíteni kell a fiatalnak Isten Igéjével élni. A liturgikus naptárban például meg lehet találni a szentmise napi olvasmányait, amit Isten a mai napon mond nekünk. Elolvassuk lassan a napi szöveget. Lelki "szánkkal" ízlelgethetjük az Istentől kapott szavakat, és ezt egy ideig együtt is végezhetjük a fiatallal, hogy megtanulja. Elmondhatjuk egyszerűen a szöveget, miközben hagyjuk, hogy a szavak visszhangozzanak bennünk, ahogy a sivatagi szerzetesek tették a zsoltárokkal. Elmélkedhetünk is rajta, megállva egy-egy szónál. Egyszerűen ismételgethetünk egy szót vagy kifejezést az ima egész ideje alatt, hogy Isten szavának esője átjárja kiszáradt földünket. De soha ne azzal törődjünk, hogy mit érzünk, hanem az Ige legyen az első. Így tudom Istent választani és nem magamat. Fontos, hogy ezt tudják a fiatalok. Ha nagyon unatkozunk, megtanulhatunk fejből egy szakaszt az imaidő alatt. Isten Szaván kívül ott van Jézus neve is. Jól ismerjük a "Jézus-imát", és a fiatal maga is találhat egy mondatot, amelyet bizonyos ideig ismételget az ima folyamán. Természetesen felvethetjük a fiatalnak, hogy használja valamelyik kedves imádságát. De nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő pillanat arra, hogy saját imákat írjon. Mert világosan meg kell különböztetni a tanulás, az alkotás és az ima idejét. Még akkor is, ha ez az imaidő csak negyed óra vagy húsz perc, fontos, hogy ilyenkor csak ezzel foglalkozzon a fiatal. Sok más ismert lehetőség is van, de túl ezen a néhány feltételen, amelyek segítenek behatárolni az ima konkrét cselekedetét és támpontokat adnak, egészen világosan érezzük, hogy a keresztény ima nem elsősorban forma vagy módszer, hanem nyitott, élő folyamat. Amikor Avilai Szent Teréz az imáról akart írni, A tökéletesség útját írta meg. 

2. A. Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk imádkozni?

Most térjünk rá arra, hogy az imának milyen lefolyását, felépítését ajánljuk a fiataloknak. Amikor az imáról beszélgetek a fiatalokkal, általában azt mondom nekik, hogy legfontosabb a jó kezdés és a jó befejezés, a kettő között pedig azt tesszük, amit tudunk. Lényeges, hogy a kezdet világos és jól felépített legyen, és a fiatallal való közös kísérletezések, próbálkozások nyomán válasszuk meg. Persze ez fiataloktól és lelki vezetőktől függően változó formát fog ölteni, de ami állandó, ami mindig megvan a kezdésben, az az isteni jelenlét tudatosítása. Ez a tudatosítás néha akár az egész imaidőt kitöltheti, és ez nem is baj. Isten jelenlétének felidézését kapcsolhatjuk, mondjuk, a keresztvetéshez, amellyel a Szentháromság misztériumába helyezkedünk. Megmagyarázhatjuk a fiataloknak, hogy mit jelent a keresztény ember számára a keresztvetés. Azt hiszem, azok után, amit az elmúlt negyven évben átéltetek, jobban is meg tudjátok magyarázni, mint én. Fontosnak tartom az ima elején a Szentlélek hívását is, de nem pusztán a szokásos szavakkal, amelyeket refrénszerűen ismételgetünk, hanem Isten valódi segítségül hívásával. Egyébként pedig a fiatalok egyéniségüknek megfelelően kérhetik Mária vagy az őrangyaluk segítségét. 

Az ima végét sem kell hagyni elfolyni, jó, ha hálát adunk például az imában eltöltött időért, ezért az Istennek ajándékozott és Istentől ajándékba kapott időért. És természetesen elmondhatunk ilyenkor egy imát, amihez éppen kedvünk van. Mindenesetre jó, ha kialakulnak ilyen szokásaink, és napról napra maradandóan megismétlődnek bennünk ezek a dolgok. 

Ami a kettő közötti időt illeti, emlékeztessük a fiatalt, hogy Isten kedvéért van ott. Nem az a fontos, amit érzek, hanem az a fontos, ami a valóság: Isten ott van, és én őelőtte. Amikor szerelmesek együtt vannak, nem a szavak számítanak, hanem az együttlét ténye. De még ezen túl, az ima folyamán az is lényeges, hogy ne maradjunk a meghatározatlanság ködében. El kell jönnünk öt kenyerünkkel és két halunkkal, mint az evangéliumban, és az Úr majd gondoskodik róla, hogy megszaporodjanak. De mi ez a kenyér és hal, vagyis hogyan tápláljuk az imánkat? 

2. A. Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk imádkozni?

Amíg éreznek valamit, amíg valami megragadja őket, addig jó. De amint az érzés elmúlik, vége. Ilyenkor segíteni kell őket ennek az átmenetnek a megélésében például azzal a hasonlattal, hogy a házaspárok életében is megvan az ideje a nagy szenvedélyeknek, a jegyességnek, a kezdeti lángolásnak, és azután az egymás melletti hűséges kitartás következik. Meg kell nekik tanítani, hogyan kezeljék az imádság idejét. Ezért jó, ha nem javaslunk túl hosszú imaidőt a fiataloknak, de túl rövidet sem. Nem szabad odáig jutni, hogy a fiatal megundorodjon az imától. Keresztes Szent János a természet szépségei közé vitte a novíciusokat. Avilai Szent Teréz pedig azt mondta, ha az embernek nagyon fáj a feje, jobb lefeküdni, mint imádkozni. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a fiatalok megérezzék, hogyan tudnak hűségesek lenni, hogyan tudnak kitartani az imára szánt időben. Ennek érdekében javasolhatunk a fiataloknak néhány apró, konkrét dolgot: például azoknak, akik még nem kötelezték el magukat a szerzetesi életre, az Úrral való találkozás idejének kitűzését, a rendszeres találkozást Vele, még ha csak rövid időre is. Olyan időpontot, illetve időtartamot válasszanak, amit valóban meg is tudnak tartani, és amit alkalomadtán meghosszabbíthatnak, de ebben érezzék magukat teljesen szabadnak. Arra is jó felhívni a fiatalok figyelmét, hogy keressenek megfelelő helyet, ahol nyugodtan imádkozhatnak, mert mindegyiküknek megvan a maga sajátos érzésvilága, és olyan helyet kell találniuk, ahol jól érzik magukat, egy imasarkot, amit ízlésük szerint berendezhetnek, vagy akár egy kedves templomot. Jó, ha a fiatallal együtt átgondoljuk, hogy milyen testhelyzetek vezetik rá az imára.  Az is segíthet egyes fiataloknak - akár a noviciátus alatt, akár előtte -, ha egy ideig velük imádkozunk. Nem feltétlenül kell ennek sokáig tartania, és a fiatal úgyis tudja, hogy csak átmenetileg van így, de ez megkönnyítheti számukra, hogy túljussanak egy bizonyos szakaszon. Azt hiszem, alapvető jelentőségű a fiataloknak, hogy legyen kísérőjük az imádság útján. A fiatal tudja, hogy a saját útján kell járnia, de szüksége van valakire, aki segít rálépni erre az útra és megmaradni rajta, amíg ő maga meg nem találja saját ritmusát. Más segédeszközök is vannak, amelyek jók lehetnek bizonyos típusok számára. Lehet például ima-füzetet tartani, feljegyezni bele néhány sort és később megbeszélni a lelki vezetővel. Vagy felírhatja a fiatal azokat a mondatokat, amelyekre felfigyelt, amelyek megérintették és amelyekről beszélni szeretne. Felírhat egy-egy imádságot vagy küzdelmet, amelyen keresztülment. 

"Minél kivetkőzöttebb, mélyebben alázatos a lélek, annál inkább alkalmassá válik a magasságokra. Emelkedése amelyre képessé válik, olyan mértékű lesz, amennyire leszáll gyökereihez, legmélyének mélységébe."

Folignói Boldog Angéla (1248-1309)