Published by Libertia Peregrinans under Előadás 1992, ima, Marie-Elisabeth nővér on 21:42
2. A. Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk imádkozni?
Most térjünk rá arra, hogy az imának milyen lefolyását, felépítését ajánljuk a fiataloknak. Amikor az imáról beszélgetek a fiatalokkal, általában azt mondom nekik, hogy legfontosabb a jó kezdés és a jó befejezés, a kettő között pedig azt tesszük, amit tudunk. Lényeges, hogy a kezdet világos és jól felépített legyen, és a fiatallal való közös kísérletezések, próbálkozások nyomán válasszuk meg. Persze ez fiataloktól és lelki vezetőktől függően változó formát fog ölteni, de ami állandó, ami mindig megvan a kezdésben, az az isteni jelenlét tudatosítása. Ez a tudatosítás néha akár az egész imaidőt kitöltheti, és ez nem is baj. Isten jelenlétének felidézését kapcsolhatjuk, mondjuk, a keresztvetéshez, amellyel a Szentháromság misztériumába helyezkedünk. Megmagyarázhatjuk a fiataloknak, hogy mit jelent a keresztény ember számára a keresztvetés. Azt hiszem, azok után, amit az elmúlt negyven évben átéltetek, jobban is meg tudjátok magyarázni, mint én. Fontosnak tartom az ima elején a Szentlélek hívását is, de nem pusztán a szokásos szavakkal, amelyeket refrénszerűen ismételgetünk, hanem Isten valódi segítségül hívásával. Egyébként pedig a fiatalok egyéniségüknek megfelelően kérhetik Mária vagy az őrangyaluk segítségét.
Az ima végét sem kell hagyni elfolyni, jó, ha hálát adunk például az imában eltöltött időért, ezért az Istennek ajándékozott és Istentől ajándékba kapott időért. És természetesen elmondhatunk ilyenkor egy imát, amihez éppen kedvünk van. Mindenesetre jó, ha kialakulnak ilyen szokásaink, és napról napra maradandóan megismétlődnek bennünk ezek a dolgok.
Ami a kettő közötti időt illeti, emlékeztessük a fiatalt, hogy Isten kedvéért van ott. Nem az a fontos, amit érzek, hanem az a fontos, ami a valóság: Isten ott van, és én őelőtte. Amikor szerelmesek együtt vannak, nem a szavak számítanak, hanem az együttlét ténye. De még ezen túl, az ima folyamán az is lényeges, hogy ne maradjunk a meghatározatlanság ködében. El kell jönnünk öt kenyerünkkel és két halunkkal, mint az evangéliumban, és az Úr majd gondoskodik róla, hogy megszaporodjanak. De mi ez a kenyér és hal, vagyis hogyan tápláljuk az imánkat?
