2. A. Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk imádkozni?

Az ima anyagát és táplálékát megkaptuk Istentől: ez az Ő Szava, az evangélium, a Szentírás. Itt is segíteni kell a fiatalnak Isten Igéjével élni. A liturgikus naptárban például meg lehet találni a szentmise napi olvasmányait, amit Isten a mai napon mond nekünk. Elolvassuk lassan a napi szöveget. Lelki "szánkkal" ízlelgethetjük az Istentől kapott szavakat, és ezt egy ideig együtt is végezhetjük a fiatallal, hogy megtanulja. Elmondhatjuk egyszerűen a szöveget, miközben hagyjuk, hogy a szavak visszhangozzanak bennünk, ahogy a sivatagi szerzetesek tették a zsoltárokkal. Elmélkedhetünk is rajta, megállva egy-egy szónál. Egyszerűen ismételgethetünk egy szót vagy kifejezést az ima egész ideje alatt, hogy Isten szavának esője átjárja kiszáradt földünket. De soha ne azzal törődjünk, hogy mit érzünk, hanem az Ige legyen az első. Így tudom Istent választani és nem magamat. Fontos, hogy ezt tudják a fiatalok. Ha nagyon unatkozunk, megtanulhatunk fejből egy szakaszt az imaidő alatt. Isten Szaván kívül ott van Jézus neve is. Jól ismerjük a "Jézus-imát", és a fiatal maga is találhat egy mondatot, amelyet bizonyos ideig ismételget az ima folyamán. Természetesen felvethetjük a fiatalnak, hogy használja valamelyik kedves imádságát. De nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő pillanat arra, hogy saját imákat írjon. Mert világosan meg kell különböztetni a tanulás, az alkotás és az ima idejét. Még akkor is, ha ez az imaidő csak negyed óra vagy húsz perc, fontos, hogy ilyenkor csak ezzel foglalkozzon a fiatal. Sok más ismert lehetőség is van, de túl ezen a néhány feltételen, amelyek segítenek behatárolni az ima konkrét cselekedetét és támpontokat adnak, egészen világosan érezzük, hogy a keresztény ima nem elsősorban forma vagy módszer, hanem nyitott, élő folyamat. Amikor Avilai Szent Teréz az imáról akart írni, A tökéletesség útját írta meg. 

2. A. Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk imádkozni?

Most térjünk rá arra, hogy az imának milyen lefolyását, felépítését ajánljuk a fiataloknak. Amikor az imáról beszélgetek a fiatalokkal, általában azt mondom nekik, hogy legfontosabb a jó kezdés és a jó befejezés, a kettő között pedig azt tesszük, amit tudunk. Lényeges, hogy a kezdet világos és jól felépített legyen, és a fiatallal való közös kísérletezések, próbálkozások nyomán válasszuk meg. Persze ez fiataloktól és lelki vezetőktől függően változó formát fog ölteni, de ami állandó, ami mindig megvan a kezdésben, az az isteni jelenlét tudatosítása. Ez a tudatosítás néha akár az egész imaidőt kitöltheti, és ez nem is baj. Isten jelenlétének felidézését kapcsolhatjuk, mondjuk, a keresztvetéshez, amellyel a Szentháromság misztériumába helyezkedünk. Megmagyarázhatjuk a fiataloknak, hogy mit jelent a keresztény ember számára a keresztvetés. Azt hiszem, azok után, amit az elmúlt negyven évben átéltetek, jobban is meg tudjátok magyarázni, mint én. Fontosnak tartom az ima elején a Szentlélek hívását is, de nem pusztán a szokásos szavakkal, amelyeket refrénszerűen ismételgetünk, hanem Isten valódi segítségül hívásával. Egyébként pedig a fiatalok egyéniségüknek megfelelően kérhetik Mária vagy az őrangyaluk segítségét. 

Az ima végét sem kell hagyni elfolyni, jó, ha hálát adunk például az imában eltöltött időért, ezért az Istennek ajándékozott és Istentől ajándékba kapott időért. És természetesen elmondhatunk ilyenkor egy imát, amihez éppen kedvünk van. Mindenesetre jó, ha kialakulnak ilyen szokásaink, és napról napra maradandóan megismétlődnek bennünk ezek a dolgok. 

Ami a kettő közötti időt illeti, emlékeztessük a fiatalt, hogy Isten kedvéért van ott. Nem az a fontos, amit érzek, hanem az a fontos, ami a valóság: Isten ott van, és én őelőtte. Amikor szerelmesek együtt vannak, nem a szavak számítanak, hanem az együttlét ténye. De még ezen túl, az ima folyamán az is lényeges, hogy ne maradjunk a meghatározatlanság ködében. El kell jönnünk öt kenyerünkkel és két halunkkal, mint az evangéliumban, és az Úr majd gondoskodik róla, hogy megszaporodjanak. De mi ez a kenyér és hal, vagyis hogyan tápláljuk az imánkat?