1. B. Válasz, párbeszéd - Az ember: fiú a Fiúban, Jézus Krisztusban

Jézus imája

Az ima aktusában Jézus az, aki először válaszol a jelenlévő Atyának: Nem egyedül állok az Atyával szemközt az imában. Míg én imádkozom, ott van még Valaki, és velem, bennem imádkozik. Jézus az, aki Atyjához könyörög. Hogyan kapcsolódhatok be ma Jézusnak ebbe az imájába, amelyet az evangélium leír? Az örökkévalóság, a dicsőség nem törölte el az időt. Az az idő, amelyben Jézus élt, felvétetett a dicsőségbe, Isten örök jelenébe. Így nem csak emlékezetemben idézhetem fel Jézus imájának pillanatát, amelyet az evangéliumból ismerünk, hanem úgy kapcsolódhatok bele, mint most is valóságos, jelenvaló eseménybe. Ezáltal azok a pillanatok, amikor Jézus imádkozik - a Getszemáni kertben, a hegyen vagy a folyóparton -, imánk bővizű forrásaivá válhatnak. Jézus megdicsőült emberi szíve a Szentháromság ölén most is imádkozik értem, ahogy Péterért: "hogy meg ne fogyatkozzék a hited" (Lk 22,32). A fiataloknak fontos tudni, hogy Jézus a jelen pillanatban is imádkozik értük.

1. B. Válasz, párbeszéd - Az ember: fiú a Fiúban, Jézus Krisztusban

Ez tehát, amit a fiatal vagy mi magunk is megélhetünk minden nap az imában. Kapcsolatba lépek Istennel, és rádöbbenek, hogy rajtam nyugszik a tekintete. Ez a rajtam nyugvó tekintet teremt, megment és újrateremt engem. Imádkozni azt jelenti, hogy elkezdek ennek a tekintetnek a fényében élni. Így lassanként Isten azzá válik számomra, aki: Atyává. Hányszor látjuk, hogy a tanítványok Jézus tekintetére kezdenek új életet. 

1. Az ima ajándék és találkozás


Az ima teológiai vonatkozásait az Úr Jézus szavaival szeretném illusztrálni: "Ha ismernéd Isten ajándékát" (Jn 4,10).

A. Hívás és jelenlét az imában. Az Atyaisten, aki mindig a kezdeményező

Amikor egy fiatal eljön imádkozni, vagy amikor mi imádkozni kezdünk, elmegyünk az imára, Valaki hív minket, Valaki ott van. Az imában valaki keres valakit, és az benne a csodálatos, hogy Isten keres minket. Mielőtt még mi elindulnánk felé, Isten már ott van, és keres minket. Fontos, hogy a fiatalok megértsék ezt a tényt, hogy amikor imádkozni mennek, Valaki már ott van és várja őket. A Teremtés könyvében, a Szentírás elejétől fogva Isten keresi az embert: "Ádám, hol vagy?" (Ter 3,9). Ádám pedig "ember"-t jelent. Ember, hol vagy?

A Szentírásban Isten végig az embert hívja. Nevén szólítja: "Ábrahám", "Mózes", "Józsue". Az Újszövetségből csak egy példát hozok: Isten, az Atya elébe fut messziről érkező fiának, és karjaiba zárja. Az imában tehát Isten az, aki az embert keresi, és aki kezdeményez. Az imádságban ott vagyunk mi is, de Isten jobban jelen van, mint mi az Ő számára. Fontos, hogy a fiatalok megértsék ennek a rendkívüli jelenlétnek a valóságát.
    Milyen ez az Isten, aki jelen van az imában az ember számára? Három pontot szeretnék hangsúlyozni ebben a részben:
   Először is, Isten minden. Isten az ősforrása minden létezőnek, nekünk magunknak is, akik itt vagyunk. Isten szüntelenül teremt igéje által. Ő az alfa és az ómega, vagyis Ő van az ima kezdetén és végén, utam kezdetén és végén.
   Másodszor: Ő az az Isten, aki egészen más. Transzcendens, azaz titokzatos Isten, valaki, akiről végül is nem sokat tudunk mondani, valaki, aki vonz, de akitől ugyanakkor egy kicsit félünk. Ez a félelem a Szentírásban, mint például Mózesé az égő csipkebokor előtt.
   Harmadszor, ez az egészen más Isten egyben az egészen más ellentéte, egészen közeli is. A Kivonulás könyvében, éppen miután a nép vétkezett és eltávolodott tőle, Isten újból kinyilatkoztatta nevét, megújítja a népével kötött szövetséget, és az irgalom és gyöngédség Istenének nevezi magát. Így Isten, az egészen más, szemtől szembe beszél Mózessel, "ahogy az ember barátjával beszél" (Kiv 33, 11). És ez a találkozás mindig a Találkozás Sátrában történik.
   Milyen helyet foglal el az imádkozó ember ezzel az Istennel szemben, aki várja? Imádkozni annyi, mint megnyílni ennek a felénk nyújtott ajándéknak. Annyi, mint Salamonhoz hasonlóan a szívünkkel hallgatni, és befogadni az élő Istent. Hiszen az élő Isten elébe jött népének, közel jött hozzá. Láthatjuk ezt a Kivonulás könyve 3. fejezetének 18. versében. Isten olyan közel van, hogy bensőnk legmélyén lakik. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ima aktusában Isten mutatkozik meg nekünk elsőként. Figyelmünknek erre a misztériumra, erre a rendkívüli valóságra kell irányulnia, s a minket elárasztó gondokból át kell lépnünk ebbe a misztériumba. Az isteni kezdeményezés nyomán rádöbbenünk, hogy az ima inkább Isten cselekvése bennünk, mintsem saját cselekedetünk. A mi részünk az imában, hogy ráébredünk Isten jelenlétére - szerető jelenlétére - és hálát adunk érte. Szent János első levelében ez áll: "Szeressük tehát Istent , mert Isten előbb szeretet minket" (1Jn 4,19)

Az ima: találkozás - arra kértek, hogy erről a tárgyról beszéljek. Ez pontosan meg is felel annak, amit mondani szeretnék. Úgy egészíteném ki ezt a címet, hogy: Az ima találkozás... és még annál is több. Meg fogjuk látni, miért több mint találkozás. Az Úr nagy ajándéka Egyházunk számára, hogy a fiatalokban mély vágy él az imádság után. Szomjúság, várakozás, szükségérzet van bennük. Pedig ez hiányozhatna is. Igazán hálát adhatunk ezért. Ezeknek a fiataloknak, akik várakozással telve fordulnak az ima felé, az jelenti a legtöbbet, ha olyan embereket látnak maguk előtt, akiket lassanként már átjár az imádság. Ami nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy tudnak is imádkozni, de azt igen, hogy egyre inkább szeretnének megtanulni. Ezért két része lesz ennek az előadásnak. Az elsőben arról beszélünk, hogy mi az ima, megpróbáljuk az ima valóságát megközelíteni. Csak ezután, a második részben nézzük meg, hogyan imádkozzunk, illetve hogyan tanítsuk a fiatalokat imádkozni. Nem hiszem ugyanis, hogy bármelyik fiatalt megérintené, ha olyan módszereket, "recepteket" javasolnánk nekik, amelyek nem mélyen imádságos lelkületből fakadnak. André Louf atya használ egy nagyon szép képet egyik könyvében, amelyet magyarra is lefordítottak Bennünk a Lélek imádkozik címmel. Azt mondja, hogy egy forrás van bennünk, de ez a forrás eltömődött, és a mi dolgunk az, hogy kitisztítsuk. Ezt fogjuk most tenni.

Marie Elisabeth nővér előadása

1992. Budapest

Tisztaszívűek

Milyen nagy gondolat, hogy a lelkem szentély, amelyben a Szeretet ül a trónon. Ámde nem szabad felednem, hogy a testvérem is szentségtartó, úgy kell tehát bánnom vele! Mennyire kell őt tisztelnem!

Erzsébet nővér

St. Osmund

Tudom, hogy sorozatos megajánlásaim ellenére is miért marad változatlanul boldog életem alapjellege, miért nem borít el tartósan a szenvedés hulláma: az életem máriás élet, és az jellegzetesen boldog élet. Meg kell élnem, és mindenkinek látnia kell, hogy hallatlan boldogság és páratlan szerencse: Mária gyermekének lenni.
A máriás léleknek is minden szenvedést végig kell élnie, és minden küzdelmet meg kell harcolnia, de azzal a tudattal, hogy van édesanyja, és azt a segítséget éli, amit csak az édesanya jelenthet. Nem árva és nincs egyedül soha.
Ó Mária, lelkiéletem jóságos Anyja, köszöntelek!
Köszöntelek és szeretlek! Mindent Tőled várok. Tudod, mit értek "mindenen"? Jézust. Szűzanyám, éhezi és szomjazza a lelkem és hitem, hogy tanuljak Jézustól, Tőled és Szent Józseftől, názáreti életetek rejtekéből. 

Erzsébet nővér

Sopocani, Szerbia

Szűzanyám, egyszer meg kell látnia az égnek és földnek, eleveneknek és holtaknak, időben és örökkévalóságban mindenkinek és mindennek, aki és ami a Teremtő kezéből kikerült, - hogy sohasem lehetett hallani, hogy valakit elhagytál volna, aki Hozzád folyamodott... Meg kell tudnia mindenkinek és mindennek, hogy úgy van és nem is lehet másképp, hogy Te valóra váltod minden Beléd helyezett bizalmat... Meg kell látnia égnek és földnek és mindenkinek, ami benne és rajta él és van, hogy én egész szívemből és egész lelkemből és egész erőmből szeretem Jézust, a Te Fiadat, éspedig nem akármilyen szeretettel, hanem olyannal, amit Tőled tanultam. Máriás, Szűzanyás, tehát a legigazibb szeretettel, a legtisztább és legerősebb égi szerelemmel...

Erzsébet nővér

XVI. századi ikon

Jézusom, van nekem egy szent vágyam. Messze vagyok tőle, mint a föld a csillagoktól, de célnak igen-igen magas kell nekem, hogy lelkesülni tudjak. Vajon nem tetszenék-e Neked, ha a Te Erzsébeted az édesanya áldozatos, tiszta szeretetének drága, áldott melegét hordozná körül ebben a Te házadban a nővéreinek szeretetre tágult, vágyódó gyermeklelkébe? De addig is, míg ez meglehet, tedd, hogy az általánosan kötelező emberi jóságnak ne csak elhullatott rózsáira, hanem mindig jóízű, kövér kenyerére találjanak nálam a szeretetnek éhes madárkái. 

Istenem, ismertesd meg velem fogyatkozásaimat, hogy mástól se kívánjam, hogy színaranyból legyen. Másfelől ne engedd, hogy valakiről rossz szándékot tegyek fel, márpedig anélkül senkit sem szabad megítélni. Szent Tamás azt mondja, minél tökéletesebb valaki, annál kevésbé botránkozik.
Jól tudod, Istenem, kivétel nélkül minden egyes nővérem lelkét sok-sok szenvedés, életáldozat és sokféle erény szentelte meg, a megszentelő malaszt és sok lelki szépség teszi ragyogóvá, és Előtted, Mindentlátó, kedvessé. Én is szeretni akarom őt, mert a mi kettőnk ízlésének nem szabad elütőnek lennie.

A testvéri szent szeretetet sértő minden legkisebb gondolatot, érzést, mint a lelkem tiszta ruhájára hulló égető tűzszikrát szent borzadállyal és félelemmel azonnal sietve lerázók. - Jézusom, mit használna nekem kegyelmed, ha a testvéri szeretetet megtagadod tőlem?!

Erzsébet nővér

Cartuja Santa María de BENIFAÇÀ