Remetelak

Testvéri szeretet

Published by Libertia Peregrinans under , , , , on 12:45


Jézusom, van nekem egy szent vágyam. Messze vagyok tőle, mint a föld a csillagoktól, de célnak igen-igen magas kell nekem, hogy lelkesülni tudjak. Vajon nem tetszenék-e Neked, ha a Te Erzsébeted az édesanya áldozatos, tiszta szeretetének drága, áldott melegét hordozná körül ebben a Te házadban a nővéreinek szeretetre tágult, vágyódó gyermeklelkébe? De addig is, míg ez meglehet, tedd, hogy az általánosan kötelező emberi jóságnak ne csak elhullatott rózsáira, hanem mindig jóízű, kövér kenyerére találjanak nálam a szeretetnek éhes madárkái. 

Istenem, ismertesd meg velem fogyatkozásaimat, hogy mástól se kívánjam, hogy színaranyból legyen. Másfelől ne engedd, hogy valakiről rossz szándékot tegyek fel, márpedig anélkül senkit sem szabad megítélni. Szent Tamás azt mondja, minél tökéletesebb valaki, annál kevésbé botránkozik.
Jól tudod, Istenem, kivétel nélkül minden egyes nővérem lelkét sok-sok szenvedés, életáldozat és sokféle erény szentelte meg, a megszentelő malaszt és sok lelki szépség teszi ragyogóvá, és Előtted, Mindentlátó, kedvessé. Én is szeretni akarom őt, mert a mi kettőnk ízlésének nem szabad elütőnek lennie.


A testvéri szent szeretetet sértő minden legkisebb gondolatot, érzést, mint a lelkem tiszta ruhájára hulló égető tűzszikrát szent borzadállyal és félelemmel azonnal sietve lerázók. - Jézusom, mit használna nekem kegyelmed, ha a testvéri szeretetet megtagadod tőlem?!




Erzsébet nővér