irgalmas szamaritánus

Az egyház a Krisztussal való kapcsolatában, tanításában, kegyelemeszközeiben, az a szépséges, örökifjú, folt és ráncnélküli istenjegyes, akit az Ő vére árán szerzett, és örök isteni, szent szerelemmel szeret. De ez az egyház emberi megjelenésében, úgy, amint látjuk, igen hasonlít a rablók kezébe jutott evangéliumi emberhez, aki az ördög rabló kezébe került, és ezer fekélyes, gennyes sebből vérzik. Ezek a sebek főképp az egyháziak gazdagság- és tiszteletvágyai által ejtett, könnyen végzetes, szinte érthetetlen, rendkívül visszataszító sebek. És kiáltó sebek. Az irgalmas szamaritánus után epedő sebek.
De nem lehet itt irgalmas szamaritánus más, csak a szegény Krisztus szegény apostolai. A szegény papok és szegény szerzetesek.
Főképp a szegény szerzetesek. Nekik kell a vallás élcsapatának lenniük. Mindenben a legnehezebbre kell vállalkozniuk, minden életveszélyes helyzetben ott lenniök, az éjjelt nappallá tevő, önzetlen, önfeledt, önfelemésztő munkában. Mint az igazi élmunkáshoz illik. 

Erzsébet nővér

Avilai Szent Teréz cellája