Published by Libertia Peregrinans under Erzsébet nővér, Gondviselés, szegénység, Tisztaszívűek on 23:47
A világ nagy bajának egyetlen orvossága és orvoslója a szent szegénység. Szegény papság, szegény szerzetesség, sőt kellene lennie szegénységet felkaroló világi apostoloknak is.
Szegények mindig lesznek veletek. Hát már ezen úgysem változtathatunk. De: Keressétek először az Isten országát, a többi mind hozzáadatik nektek. Igaz ez? Úgy tapasztalom, igaz... Hogy Isten nem adja meg az emberiségnek egészen a megélhetést, gondolom, büntetésből van, mert nem keressük először Isten országát. És milyen a Gondviselésbe vetett hitünk? Azt hiszem, a kételkedés ebben egyértelmű a bűnnel a szent szegénységet illetőleg. Az igazi kereszténynek igazán kell bíznia Isten atyai jóságában, mert különben nem jár az evangélium útján. Nagy hiba a szegénységet illetőleg, ha nem bízunk egészen a Gondviselésben. Ha pedig bízunk, Isten, az Atya, biztosan nem hagy el. Csak mi nem merjük ezt kipróbálni. Nem úgy, mint az első, mély és igaz hitű keresztények. Nem hiszem, hogy azoknak akkora gondjuk volt a megélhetésre.
Erzsébet nővér
