Az egyház a Krisztussal való kapcsolatában, tanításában, kegyelemeszközeiben, az a szépséges, örökifjú, folt és ráncnélküli istenjegyes, akit az Ő vére árán szerzett, és örök isteni, szent szerelemmel szeret. De ez az egyház emberi megjelenésében, úgy, amint látjuk, igen hasonlít a rablók kezébe jutott evangéliumi emberhez, aki az ördög rabló kezébe került, és ezer fekélyes, gennyes sebből vérzik. Ezek a sebek főképp az egyháziak gazdagság- és tiszteletvágyai által ejtett, könnyen végzetes, szinte érthetetlen, rendkívül visszataszító sebek. És kiáltó sebek. Az irgalmas szamaritánus után epedő sebek.
De nem lehet itt irgalmas szamaritánus más, csak a szegény Krisztus szegény apostolai. A szegény papok és szegény szerzetesek.
Főképp a szegény szerzetesek. Nekik kell a vallás élcsapatának lenniük. Mindenben a legnehezebbre kell vállalkozniuk, minden életveszélyes helyzetben ott lenniök, az éjjelt nappallá tevő, önzetlen, önfeledt, önfelemésztő munkában. Mint az igazi élmunkáshoz illik. 

Erzsébet nővér

Avilai Szent Teréz cellája 

A világ nagy bajának egyetlen orvossága és orvoslója a szent szegénység. Szegény papság, szegény szerzetesség, sőt kellene lennie szegénységet felkaroló világi apostoloknak is.
Szegények mindig lesznek veletek. Hát már ezen úgysem változtathatunk. De: Keressétek először az Isten országát, a többi mind hozzáadatik nektek. Igaz ez? Úgy tapasztalom, igaz... Hogy Isten nem adja meg az emberiségnek egészen a megélhetést, gondolom, büntetésből van, mert nem keressük először Isten országát. És milyen a Gondviselésbe vetett hitünk? Azt hiszem, a kételkedés ebben egyértelmű a bűnnel a szent szegénységet illetőleg. Az igazi kereszténynek igazán kell bíznia Isten atyai jóságában, mert különben nem jár az evangélium útján. Nagy hiba  a szegénységet illetőleg, ha nem bízunk egészen a Gondviselésben. Ha pedig bízunk, Isten, az Atya, biztosan nem hagy el. Csak mi nem merjük ezt kipróbálni. Nem úgy, mint az első, mély és igaz hitű keresztények. Nem hiszem, hogy azoknak akkora gondjuk volt a megélhetésre.

Erzsébet nővér

Róma katakombái 

Annak a nagy nyomorúságnak az oka, amelyben ma vagyunk, a szemek kívánsága. A világ végzetes nagy betegségére orvosság csak egy van: az evangéliumi szegénység. - Úgy vélem, erre a világiaknak is nagyobb súlyt kell helyezni, azaz erre kellene a legnagyobb súlyt helyeznie mindenkinek, aki kereszténynek vallja magát. Ha valaki Krisztus híve, kövesse Őt, akinek a földre szállva a legnagyobb mondanivalója a szegénység szeretete volt. Betlehem észállító szegénységétől a felfeszíttetés mezítelenségéig szakadatlan láncolata a legnagyobb szegénység jelenségeinek.
De a világiak, még az egyházi személyek is, a szent szegénység gyakorlását átruházták szinte teljesen a szerzetesekre. Mily végzetes tévedés! És mily mérhetetlenül tragikus, hogy mi, szerzetesek, nem voltunk, mint kellett volna szükségképpen lennünk, az evangéliumi szegénység élcsapata!

Erzsébet nővér

Chartreuse du Précieux Sang

Úgy  szégyellem magam belsőleg. És úgy könyörög a lelkem a Szűzanyának. Ne hagyjon el bennünket, most ne, épp most ne, mikor oly nagyon súlyosak a lelkek s az Egyház, a haza napjai. - Igazán nem lehet más imám, mint ez a könyörgés, és ez: Irgalmazz a Te nagy irgalmad szerint, Istenem. A Te nagy irgalmad szerint. Nincs semmi alapunk másképp rimánkodni, könyörögni, csak így. Isten ingyen irgalma, Istennek önmagában való jósága lehet csak az oka az irgalmának és a jóságának. A mi részünk csak az, hogy ezt könyörögve kérjük. És még ezt is csak az Ő segítő kegyelméből...
Arra gondolok, mennyi áldás fakadhat egy istenszerető lélek nyomán és mennyi átok egy Istentől elfordult élet nyomán. Ha igazán hasznára akarok lenni a mi kis világunknak és a nagy világnak, valóban egész szívemből, lelkemből kell Istent szeretnem.
Talán most van a tizenkettedik óra! Jaj, sietnem kell azzal a szeretettel, mert még utóbb meg is halok, mielőtt elérem. Jézusom, Benned bízók erőssége, irgalmazz!

 Erzsébet nővér

Búcsújárás

A munka igen nagy megbecsülését ettől a kortól valóban meg kell tanulnunk, értem a testi munkát főképp, de nem szabad feledni, hogy még inkább meg kell adnunk a jó Istennek azt, ami az Övé.
Ha mostani szemmel léphetnék be a Kármelbe, semmi más irányelvet a munkához nem vennék, mint azt, hogy a többinek szolgálója leszek, de a szó igazi és valódi értelmében. Olyan szolgáló, aki úgy nyúl a legfárasztóbb és legpiszkosabb munkához, mint természetes osztályrészéhez, - de persze szeretetből. Ebben kitartani mindhalálig: az igazi szeretethivatásnak biztos diadala. Ez Istennek kedvence és a háznak kincse lenne biztosan.

Erzsébet nővér

Julie70 

A munka nem cél, de fontos eszköz a tökéletesedésben, mert a kötelességteljesítés pontossága feltétele annak. Nálunk a munka "becsület dolga". Mennél becsületesebb valaki, annál hűségesebb kötelességei teljesítésében. A kegyelem a becsületes jellemre épít, e nélkül álmodni sem lehet szerzetesi kiteljesedésről. Sajnos a magyar ember szangvinikus jellemében nincs sokszor alap a pontos és kitartó kötelességteljesítésre. Igen nagy baj lenne, ha valakinél a kegyelem támogatása sem tudná kihozni azt.
Ha valakiben hiányzott volna, a mai kor követelményei meghozzák a munka megbecsülését.
Valóban sokkal méltóbb a megbecsülésre, mint mondjuk a gazdagság, valakinek úr volta. Jobb alap, mert maga Isten tette a földi élet bázisává. Igaz, büntetés a munka az emberiség számára, de Isten büntetése egyben, ha jó lélekkel viseljük, szeretet is, és a munka így tényezője lesz megszentelődésünknek.

 Erzsébet nővér

The Library of Congress

De jót tett nekem a tegnapi esés! Istenem, végtelenül köszönöm, hogy megengedted azt... Azóta olyan szelíd vagyok, mint a kezes bárány. Majd hogy azt nem kiabálom: kinek lenne kedve fát vágni rajtam?
Elhatároztam, elvnek veszem, hogy amiben hibázom vagy vétkeztem, ugyanabban akarok mindig, ha lehet, elégtételt adni!

Lelkileg kicsit fáradt vagyok most. De Te tudod, Istenem, hogy semmit túl nagynak nem tartok, ha arról van szó, hogy hajszállal közelebb jussak Hozzád.
Kicsi ár ezért minden megaláztatás. Jó nekem, uram, ha összetöröd szolgálódat és gyermekedet: kegyes és irgalmas vagy!

Erzsébet nővér

Certosa della Trinitá

Mind erősebb bennem a meggyőződés, hogy nagyobb kegyelmeket senki sem kap csak önmaga számára, hanem főképp mások számára. Úgy vélem, talán azért nem kaphat nagyobb kegyelmeket az az ember, aki nem is igyekeznék önmaga alázatos, illetve alacsony helyzetének felismerésére, mert az képtelen lenne megérteni, hogy valami nem a tulajdon értékei miatt és őt megilletően van. Nem igen tudja megérteni, hogy még a tulajdon kegyelmi világa is nem tisztára önmaga miatt forog a  tengelye körül.

Erzsébet nővér

Aula Dei 

Magamtól képtelen vagyok. Épp ez a képtelenség, az alapja a bizalmamnak. A teljes képtelenségem a teljes bizalmamnak. Érzem, tudom, hogy bizalmam éppen nagy szegénységem megtapasztalásából sarjad életre, mint általában minden élet a halálból nő elő. 

 Erzsébet nővér

Aston5man

Mindannyiunkban vannak hiányok - amit annak élünk meg. Ezekben keressük Isten akaratát, ne ezeken kívül. Isten a mi gyengeségeinken keresztül mutatja meg erejét, ha hagyjuk. Ha elfogadjuk a hiányainkat és meglátjuk azok értékeit, akkor teret adunk Isten működésének. 

Marie- Elisabeth nővér

 

Stevie.gill

Ó nagy titok, hogyan is tudok megfeledkezni életem bűneiről, hogy mint "ártatlan" itt éldegélek. Azt gondolom, részvétből itt kuporgok az Olajfák hegyének nagy Verejtékezője mellett, a "szent asszonyok" csapatában üldögélve, résztvevő bánatom könnyeivel megáztatom a keresztút szélének köveit; lelkem Veronika keszkenőjében őrizgetem ájtatosan és rajongva a Legszánalmasabbról alkotott szentképemet és - ó légy irgalmas, irgalmas Isten! - a kereszt tövében, a Kálvária ormán odamerészkedem a legtisztább Anya egettépő fájdalmában "osztozni", a haldokló Jézus oltárához, szent színe elé!!!
Én, aki megöltem Őt!
Én voltam, aki a keserű kelyhet  elkészítettem számára, én Júdás, én a szolga, aki arcul ütötte...  én, aki háromszor megtagadtam, aki a bolondok ruhájába öltöztettem, aki a haláláért őrjöngtem, aki halálra ítéltem, aki ott gúnyolódtam, átkozódtam a keresztje alatt, a haldoklásban még utoljára felnyújtottam elgyötört ajkának az epét és ecetet. Én öltem meg Jézust! Én... én...
Hamis az én egész részvételem Jézus szenvedésében, ha nem így nézem a Kálváriát. Ma megköszöntem Jézusnak a bűneimet, mert így az "igazság jegyében" állhatok a keresztje alatt és bűnbánatban gyötrődhet a lelkem... nem a hamis ártatlanság kevélységével. Mert hisz ártatlan ember csak egy van: az édes Szűzanya.
Ó Jézus, erényeid érdemeiért segíts legyőznöm hiúságom, kevélységem képmutatásait, és hogy az igazi életszentség helyett bele ne essem valami hamis jámborságba. Kérlek, a sötétség fejedelme ne homályosítsa el szemünket valami külsőséges, hamis szentségi látszattal az igazi életszentség helyett. Engedd, hogy bizalmatlan legyek minden különös és talán saját találmányú ájtatossággal és jámborsággal szemben. Ó engedd, hogy gyanús és ellenszenves legyen minden jámborság és szentség, amely függetleníti magát a kötelességek világától. 

Erzsébet nővér

Tisztaszívűek

Ikon 1567, Athos hegy 

Aranyszájú Szent János 

,,Az áldás kelyhe, melyet megáldunk ugye Krisztus vérében való
részesedés?'' (1Kor 10,16) Ez a beszéd hitet parancsol és félelmet, s
íme a jelentése. Ami itt van a kehelyben, ugyanaz, ami az isteni
Üdvözítő oldalából folyt a keresztfán, mi részesülünk abban. Ő
használja ezt a szót ,,az áldás kelyhe'', mert valahányszor a kelyhet
kezünkben tartjuk, a csodálat és félelem elragadtatásával e
kimondhatatlan ajándék jelenlétében, áldjuk Jézus Krisztust, hogy
értünk vérét ontotta, hogy kiragadjon bennünket a tévelyből. De
nemcsak ontotta vérét, hanem abban mindnyájunkat részesít is...
     Az Apostol folytatja: ,,mi sokan egy kenyér, egy test vagyunk''.
Mintha csak azt mondaná: Szólottam a Jézus Krisztus testében való
részesedésről, de ez nem elég. Mi vagyunk maga Jézus Krisztus teste.
Mert mi a kenyér? Krisztus teste. S mivé lesznek az áldozók? Krisztus
testévé; nem több testté, csak egyé. Ugyanúgy, mint a kenyér több
szemből lett, melyek már nem különböztethetők meg, bár mind a kenyérbe
vannak foglalva, ilyen a mi egyesülésünk egymás között is Jézus
Krisztussal. Nem az egyik táplálja az egyiket, a másik a másikat.
Mindnyájunkat ugyanaz a test táplál. Mert folytatja az Apostol: ,,mi
mindnyájan egy kenyérben részesedünk''. Hogyan volna lehetséges, hogy
akik egy testből vagyunk alkotva, akik egy test vagyunk, ne legyünk
egyek a szeretetben is?

Ó jóságos Istenem, csak egyre kérlek, rimánkodva kérlek: hogy szent indításodnak soha ellen ne álljak. Hogy mindig meghalljam szavadat, a leghalkabbat, a legfinomabbat, a legfájdalmasabban érintőt is... Igen; csak ezt az egyet kérem. Alig van számomra kegyelmi világodban megrendítőbben és titokzatosabban érintő valami, mint a kegyelmek összefüggése. Az, hogy egyetlen pici sugallat sorsán dőlhet el az egész lelki élet útja. S talán minél magasabban jár valaki, annál vékonyabb hajszál elakaszthatja...
Félve és megrendülve gondolok erre az eshetőségre...

Valóban nagyon kell figyelnem a hűségre. Nagyon kérem a Szűzanyát, hogy egészen hűséges tudjak lenni, azzal a legnagyobb és legfinomabb árnyalatokban élő hűséggel, amelyről azt gondolom, hogy a szentség lelke.  Nagy összeszedettség és  áldozatosság kell hozzá. 
A Szűzanyát különösen tisztelem, mint a Szentlélek szeplőtelen Jegyesét, a Kármelhegyi Szűzanyát, mint a Szeplőtelen Fogantatást, a Hétfájdalmú Boldogasszonyt... a keresztények Segítségét, a Magyarok Nagyasszonyát, a bűnösök Menedékét, a minden kegyelmek Közvetítőjét, a Jótanács Anyját, talán legfőképpen pedig mindezekben a HŰSÉGES ANYÁT. Sokszor, sokszor elmondom a hűséges Szűz imáját, az "Emlékezzél meg" imát.
És hogy elmondhatatlan, ingyen való nagy irgalmasságát és jóságát egész életemmel, egész létemmel megköszönjem, hogy lássa, mily mérhetetlenül boldoggá tett a szolgálata, azért valóban minden erőmből igyekszem magamban és nővéreimben az örvendezés, az egészen vidám, derűs, boldog istenszolgálat szellemét kifejleszteni és egészen kibontani. Előre jutni a Szűzanya karjainak és ölének biztonságos gondtalanságában... 

Erzsébet nővér

Tisztaszívűek

XVI. századi ikon

 

Nem az emberekkel kell beszélni Istenről, hanem Istennel az emberekről.

Marie-Elisabeth nővér

Tisztaszívűek

Ohrid, Macedónia

Hagia Sophia, XI. század