Hűség

Ó jóságos Istenem, csak egyre kérlek, rimánkodva kérlek: hogy szent indításodnak soha ellen ne álljak. Hogy mindig meghalljam szavadat, a leghalkabbat, a legfinomabbat, a legfájdalmasabban érintőt is... Igen; csak ezt az egyet kérem. Alig van számomra kegyelmi világodban megrendítőbben és titokzatosabban érintő valami, mint a kegyelmek összefüggése. Az, hogy egyetlen pici sugallat sorsán dőlhet el az egész lelki élet útja. S talán minél magasabban jár valaki, annál vékonyabb hajszál elakaszthatja...
Félve és megrendülve gondolok erre az eshetőségre...

Valóban nagyon kell figyelnem a hűségre. Nagyon kérem a Szűzanyát, hogy egészen hűséges tudjak lenni, azzal a legnagyobb és legfinomabb árnyalatokban élő hűséggel, amelyről azt gondolom, hogy a szentség lelke.  Nagy összeszedettség és  áldozatosság kell hozzá. 
A Szűzanyát különösen tisztelem, mint a Szentlélek szeplőtelen Jegyesét, a Kármelhegyi Szűzanyát, mint a Szeplőtelen Fogantatást, a Hétfájdalmú Boldogasszonyt... a keresztények Segítségét, a Magyarok Nagyasszonyát, a bűnösök Menedékét, a minden kegyelmek Közvetítőjét, a Jótanács Anyját, talán legfőképpen pedig mindezekben a HŰSÉGES ANYÁT. Sokszor, sokszor elmondom a hűséges Szűz imáját, az "Emlékezzél meg" imát.
És hogy elmondhatatlan, ingyen való nagy irgalmasságát és jóságát egész életemmel, egész létemmel megköszönjem, hogy lássa, mily mérhetetlenül boldoggá tett a szolgálata, azért valóban minden erőmből igyekszem magamban és nővéreimben az örvendezés, az egészen vidám, derűs, boldog istenszolgálat szellemét kifejleszteni és egészen kibontani. Előre jutni a Szűzanya karjainak és ölének biztonságos gondtalanságában... 

Erzsébet nővér

Tisztaszívűek

XVI. századi ikon