Published by Libertia Peregrinans under alázat, Erzsébet nővér, hibák, Irgalom, megaláztatás, Tisztaszívűek on 15:20
De jót tett nekem a tegnapi esés! Istenem, végtelenül köszönöm, hogy megengedted azt... Azóta olyan szelíd vagyok, mint a kezes bárány. Majd hogy azt nem kiabálom: kinek lenne kedve fát vágni rajtam?
Elhatároztam, elvnek veszem, hogy amiben hibázom vagy vétkeztem, ugyanabban akarok mindig, ha lehet, elégtételt adni!
Lelkileg kicsit fáradt vagyok most. De Te tudod, Istenem, hogy semmit túl nagynak nem tartok, ha arról van szó, hogy hajszállal közelebb jussak Hozzád.
Kicsi ár ezért minden megaláztatás. Jó nekem, uram, ha összetöröd szolgálódat és gyermekedet: kegyes és irgalmas vagy!
Erzsébet nővér
Certosa della Trinitá
