Remetelak

Ó nagy titok, hogyan is tudok megfeledkezni életem bűneiről, hogy mint "ártatlan" itt éldegélek. Azt gondolom, részvétből itt kuporgok az Olajfák hegyének nagy Verejtékezője mellett, a "szent asszonyok" csapatában üldögélve, résztvevő bánatom könnyeivel megáztatom a keresztút szélének köveit; lelkem Veronika keszkenőjében őrizgetem ájtatosan és rajongva a Legszánalmasabbról alkotott szentképemet és - ó légy irgalmas, irgalmas Isten! - a kereszt tövében, a Kálvária ormán odamerészkedem a legtisztább Anya egettépő fájdalmában "osztozni", a haldokló Jézus oltárához, szent színe elé!!!
Én, aki megöltem Őt!
Én voltam, aki a keserű kelyhet  elkészítettem számára, én Júdás, én a szolga, aki arcul ütötte...  én, aki háromszor megtagadtam, aki a bolondok ruhájába öltöztettem, aki a haláláért őrjöngtem, aki halálra ítéltem, aki ott gúnyolódtam, átkozódtam a keresztje alatt, a haldoklásban még utoljára felnyújtottam elgyötört ajkának az epét és ecetet. Én öltem meg Jézust! Én... én...
Hamis az én egész részvételem Jézus szenvedésében, ha nem így nézem a Kálváriát. Ma megköszöntem Jézusnak a bűneimet, mert így az "igazság jegyében" állhatok a keresztje alatt és bűnbánatban gyötrődhet a lelkem... nem a hamis ártatlanság kevélységével. Mert hisz ártatlan ember csak egy van: az édes Szűzanya.
Ó Jézus, erényeid érdemeiért segíts legyőznöm hiúságom, kevélységem képmutatásait, és hogy az igazi életszentség helyett bele ne essem valami hamis jámborságba. Kérlek, a sötétség fejedelme ne homályosítsa el szemünket valami külsőséges, hamis szentségi látszattal az igazi életszentség helyett. Engedd, hogy bizalmatlan legyek minden különös és talán saját találmányú ájtatossággal és jámborsággal szemben. Ó engedd, hogy gyanús és ellenszenves legyen minden jámborság és szentség, amely függetleníti magát a kötelességek világától. 

Erzsébet nővér

Tisztaszívűek

Ikon 1567, Athos hegy