,,Az áldás kelyhe, melyet megáldunk ugye Krisztus vérében való
részesedés?'' (1Kor 10,16) Ez a beszéd hitet parancsol és félelmet, s
íme a jelentése. Ami itt van a kehelyben, ugyanaz, ami az isteni
Üdvözítő oldalából folyt a keresztfán, mi részesülünk abban. Ő
használja ezt a szót ,,az áldás kelyhe'', mert valahányszor a kelyhet
kezünkben tartjuk, a csodálat és félelem elragadtatásával e
kimondhatatlan ajándék jelenlétében, áldjuk Jézus Krisztust, hogy
értünk vérét ontotta, hogy kiragadjon bennünket a tévelyből. De
nemcsak ontotta vérét, hanem abban mindnyájunkat részesít is...
Az Apostol folytatja: ,,mi sokan egy kenyér, egy test vagyunk''.
Mintha csak azt mondaná: Szólottam a Jézus Krisztus testében való
részesedésről, de ez nem elég. Mi vagyunk maga Jézus Krisztus teste.
Mert mi a kenyér? Krisztus teste. S mivé lesznek az áldozók? Krisztus
testévé; nem több testté, csak egyé. Ugyanúgy, mint a kenyér több
szemből lett, melyek már nem különböztethetők meg, bár mind a kenyérbe
vannak foglalva, ilyen a mi egyesülésünk egymás között is Jézus
Krisztussal. Nem az egyik táplálja az egyiket, a másik a másikat.
Mindnyájunkat ugyanaz a test táplál. Mert folytatja az Apostol: ,,mi
mindnyájan egy kenyérben részesedünk''. Hogyan volna lehetséges, hogy
akik egy testből vagyunk alkotva, akik egy test vagyunk, ne legyünk
egyek a szeretetben is?
